Serenade für Bläserquintett

Description: english | deutsch | français | magyar

Zoltán Jeney, the flautist of the Budapest Wind Quintet, was always commissioning new works for his ensemble. We thus owe him thanks for enriching a repertoire that had been somewhat neglected by Hungarian composers. I dedicated my 1951 “Serenade” to this ensemble. The first movement (in sonata form) is followed by an “Andante espressivo”. Here a pleasant oboe melody soars above the clarinet accompaniment. In the third movement, the “Saltarello”, I have made use of a rhythm I am particularly fond of: 9/8 quasi “tarantella”. At a particular moment a very high and virtuoso horn solo can be heard.

Ferenc Farkas
 

Zoltan Jeney, der Flötist des Budapester Bläserquintetts, bestellte wiederholt neue Werke für sein Ensemble. So verdanken wir ihm die Bereicherung eines Repertoires, das von ungarischen Komponisten ein wenig vernachlässigt worden war. Meine „Serenata“ von 1951 habe ich diesem Ensemble gewidmet. Dem ersten Satz in Sonatensatzform folgt ein „Andante espressivo“. Hier erklingt eine liebliche Melodie der Oboe über der Klarinettenbegleitung. Im dritten Satz, dem „Saltarello“, habe ich einen Rhythmus verwandt 9/8 quasi „Tarantella“, den ich besonders liebe. An einer Stelle hört man ein sehr hohes und sehr virtuoses Hornsolo.

Ferenc Farkas
 

Le flûtiste du Quintette à Vent de Budapest, Zoltan Jeney, en commandant de nouvelles oeuvres pour son ensemble a eu le grand mérite d’enrichir un répertoire qui avait été un peu oublié par les compositeurs hongrois. C’est à cet ensemble que je dédiai ma « Sérénade », composée en l95l. Au premier mouvement en forme de sonate succède un « Andante  espressivo »  dans lequel la douce mélodie du hautbois se dessine sur un accompagnement de clarinette. Dans le 3ème mouvement « Saltarello », j’ai utilisé un rythme (9/8 quasi tarantella) que j’affectionne tout particulièrement. Dans un des épisodes on entend un solo de cor très haut et très virtuose.

Ferenc Farkas
 

Fúvósötös-szerenádomat a Budapesti Fúvósötösnek ajánlottam. Fuvolásának, Jeney Zoltánnak ugyanis nagy része van abban, hogy a magyar szerzők figyelme a fúvósötös műfaja felé fordult. Egyre-másra születtek a magyar szerzők erre az együttesre írt alkotásai, így az addig elhanyagolt « műfaj » sok új művel gazdagodott. A szonátaformában írt 1. tétel után, lírikus 2. tétel következik, figuratív klarinétkíséret fölött, espressivo dallam rajzolódik ki. A 3. tétel « Saltarello », lendületét az általam kedvelt 9/8-os quasi „Tarantella” ritmus adja meg. Ennek egyik epizódjában helyet kap egy virtuóz, magas kürtszóló.   

Farkas Ferenc