Ferenc Farkas

Csínom Palkó

popular romantic opera in 3 acts

>  Private CD

Description: About the work | The plot | A propos de l'oeuvre L'action | A történet | The score of the song

Budapest Operetta Theatre, 2015

Composed 1949
Libretto: in Hungarian by András Dékány
Durata: 105'
Synopsis: Hungary, 1705, during the uprising of Ferenc Rákóczi, Prince of Transylvania against the Habsbourg’s domination
Cast: Balogh Adám (baritone), Csínom Palkó (tenor), Csínom Jankó (baritone), Rosta Márton, baron Piperec (baritone), Eduska (soprano), Zsuzsika (mezzo-soprano), Tyukodi pajtás (bass), Förgeteg (bass-baritone), Daru (bass), Örzse (mezzo-soprano), Kati (soprano), Koháry (baritone) Koháryné (soprano), 7 small roles   
Setting: 2, 1, 2 (II=tarogato ad lib.), 1 – 4, 2, 3, 0 – timp., batt. - arpa, cel. ad lib. – archi
Source: printed score, piano reduction & performance material : by Andras Farkas
World premiere: Open Air Festival of Szeged, 1960, conducted by Ferenc Farkas stage dir. : András Mikó, stage design : Mátyás Varga, costumes : Tivadar Márk
N.B.: this version has also been adopted for the film Csínom Palkó by Márton Keleti, 1973
Reworking: Csínom Palkó for orchestra, suite from the opera “Csínom Palkó”
Csínom Palkó for wind orchestra, suite from the opera “Csínom Palkó”
Mischievous tune “Csínom Palkó” for wind orchestra, suite from the opera “Csínom Palkó”
Csínom Palkó - Film version of the opera “Csínom Palkó” 
Három kuruc dal / Three songs for voice (tenor) and piano
Kurucdal for 4-part male choir and piano ad lib.

About the work


Csínom Paló in Košice, 1954

In 1949 I was asked to write a Singspiel for the radio: Csínom Palkó. The task didn't exactly please me and the libretto of András Dékány rested on my piano for a long time before I decided to read it. Lying on my bed, I noted down in the margin where the most important melodies would come, those which later became the most popular: Friend, come here (Pajtás gyere hát), Good Night (Jó éjszakát) and With my faithful heart (Hűséges szívemmel).

Csínom Palkó was broadcast for the first time on 22 January 1950. Though not a word about the work appeared in the press, in the radio the response was very positive. One evening, there were some friends at our house when the bell rang. We were all gripped by alarm because we weren't expecting anyone else. It was therefore with some fear that I let in the courier who handed me a telegram. I could hardly believe my eyes when I read that I was going to receive the Kossuth Prize for my Csínom Palkó.

The success of the Singspiel on the radio was so resounding that it was suggested that I adapt it for the stage. But this posed an important question: should I recreate it in the form of an opera or an operetta? In whichever form, the character of the work would undergo a profound change and the interpreters wouldn't be the same: with singer-actors or actor-singers.  Finally, it was an opera version which prevailed, contrary to my initial conception. The profile of the leading characters occasioned interminable discussions which appear ludicrous today but in that period their message had to serve the Communist doctrine : for example, the role of Ádám Balogh, the Captain of the Kuruc, had to be rethought, not as a Captain, but as a Party Secretary. I was also asked to increase the cast in composing new numbers, new trios and a finale for the choir in order to utilise the greatest number of singers. The première took place at the Budapest Opera on 1951 but, with a poor cast and inept direction, its success couldn't be repeated and it had only twenty-five performances.

In the regions and abroad, on the contrary, Csínom Palkó met with great success. Going against their promises, in Moscow the Soviets revised the text and gave it a new title: The Eagle's Feathers. I wasn't at the première but I was able to hear the live broadcast on the radio. The premières in Leningrad and Vilnius also took place without me present but I attended performances in Plauen, Erfurt, Magdeburg and Vienna.

In 1953 in Sofia, I had an unpleasant surprise: I could hardly recognise my own work. Not only was the direction of the opera the variant Moscow had made without my authorisation, but they had made further transformations to that version. In the recording made by the Soviets, the music was respected, at least, but here the parts had been added to and the orchestration had been completely recast. In addition, the scenery and costumes were frightful. Only by dosing myself with tranquillizers was I able to stop a nervous attack listening to the appalling noise. The ambassador of Hungary, Ferenc Münnich, persuaded me to stay for the première and not to make a scene, as that would inevitably have provoked a scandal. What's more, the première was postponed for a week, so I had to suffer even further and I couldn't spend Christmas with my family.

By contrast, in 1954 in Košice (today part of independent Slovakia), I reached the heights. Welcomed with all official honours by the city's authorities, I was able to discuss matters like the positioning on the stage with Karel Smažík, an excellent director from Prague. The opera, given in Slovak, was immediately an immense success; I have never experienced anything to compare with it. The enthusiasm of the public reached a peak when the Kuruc entered the scene brandishing the red and blue flag, Rákóczi’s colours. It should be said that Košice, which was part of Hungary until the end of the First World War, possessed a very strong Hungarian constituent (more than 65%). Seeing the enormous success of Csínom Palkó, the authorities feared it might provoke an incident and after twenty-five performances it was removed from the concert programme.

Ferenc Farkas

Extract from the book of András Farkas "Ferenc Farkas in Music”

 Csínom Palkó was still played in Cluj (1958, 2009), at the Outdoor Festival of Szeged (1960, 1971), in Békéscsaba (2008) in Budapest (2015) and was the subject of a film (1973).

The plot

 The story takes place in 1705 during the insurrection of Ferenc Rákóczi, Prince of Transylvania, against Habsburg domination: two brothers, Palkó and Jankó, have heard that Ádám Balogh, loyal to Prince Rákóczi, and his army of Kuruc want to liberate the fortress of Ersekújvár, held by the Labanc, the Hungarian soldiers in the pay of the Habsburgs. In an inn, they meet Márton Rosta, a spy disguised as a wandering gingerbread seller and his daughter Éduska. Palkó falls deeply in love with her. The four heroes join the Kuruc, who encircle Ersekújvár. Palkó and Jankó have a mission to enter the fortress and steal the plans. Éduska, who accompanies them disguised as a servant, overhears a conversation: two Imperial armies are approaching Ersekújvár. She informs Ádám Balogh, who decides to attack the citadel immediately. The castle is taken and the two brothers are congratulated on their courage in battle. Before the victorious army of Kuruc proceed on towards Bratislava and Vienna, the marriage of Palkó and Éduska is celebrated.

A propos de l'oeuvre

On me demanda, en 1949, d’écrire un Singspiel pour la radio : Csínom Palkó. Cette commande ne m’enthousiasma guère et le livret d’András Dékány resta longtemps sur mon piano avant que je me décide à le lire. Allongé sur mon divan, je notai dans les marges les ébauches des mélodies qui, plus tard, deviendront les plus populaires : Pajtás, viens ici (Pajtás gyere hát), Bonne nuit (Jó éjszakát) et Avec mon cœur fidèle (Hűséges szívemmel).

Le Singspiel fut diffusé pour la première fois le 22 janvier 1950. Pas un mot ne parut dans la presse, mais au sein de la Radio, les réactions furent très positives. Un soir, alors qu’il y avait quelques amis chez nous, la sonnette retentit. L’inquiétude s’empara de nous car nous n’attendions personne d’autre. C’est donc avec une certaine crainte que je fis entrer un courrier qui me tendit un télégramme. Je tombai des nues en apprenant que je venais de recevoir le Prix Kossuth pour mon Csínom Palkó.

Sa diffusion sur les ondes rencontra un succès si retentissant que l’on me suggéra d’adapter ma musique pour la scène. Une question se posa alors : fallait-il réécrire l’œuvre sous forme d’opéra ou d’opérette ? Dans un cas comme dans l’autre, le caractère de l’œuvre subirait un profond changement et les interprètes ne seraient pas les mêmes : des chanteurs-comédiens ou des comédiens-chanteurs. Ce fut finalement la version opéra qui prévalut, contrairement à mon idée de départ. Le profil des personnages principaux occasionna d’interminables discussions qui paraissent ridicules aujourd’hui mais à l’époque, leur message devait servir la doctrine communiste : par exemple, le rôle d’Adám Balogh, le capitaine des Kouroutz, dut être repensé, non plus comme un chef de guerre, mais comme un secrétaire du parti. On me demanda aussi d’augmenter le casting en composant de nouveaux airs, de nouveaux trios et un final pour chœur afin de pouvoir engager le plus grand nombre de chanteurs. La première eut lieu à l’Opéra de Budapest en 1951 mais, avec une mauvaise distribution et une mise en scène maladroite, la réussite ne pouvait être au rendez-vous et il n’y eut que vingt-cinq représentations.

En province et à l’étranger en revanche, Csínom Palkó remporta un grand succès. Malgré leur promesse, à Moscou, les Soviétiques révisèrent le texte et donnèrent un nouveau titre : Plume d’aigle. Je n’assistai pas au spectacle, mais je pus écouter sa diffusion en direct à la radio. Les premières de Saint-Pétersbourg et de Vilnius se firent aussi sans moi, mais je pus me rendre à Plauen, Erfurt, Magdeburg et Vienne.

En 1953 à Sofia, j’eus une désagréable surprise : je ne reconnus presque pas mon œuvre. Non seulement, la direction de l’Opéra s’était procurée la variante faite à Moscou sans mon autorisation mais elle avait encore transformé cette version-là. Dans l’enregistrement sur disque fait par les Soviétiques, la musique avait été strictement respectée mais là, des parties avaient été rajoutées et l’orchestration avait été complètement remaniée. De plus, les décors et les costumes étaient épouvantables. Pour pouvoir supporter ce massacre sans devenir fou, je me bourrai de tranquillisants et il fallut l’intervention de l’ambassadeur de Hongrie Ferenc Münnich pour m’empêcher de repartir immédiatement, ce qui aurait immanquablement provoqué un scandale. Ce supplice fut encore prolongé car on reporta la première d’une semaine, si bien que je ne pus passer Noël avec ma famille.

En revanche, en 1954 à Košice, je fus comblé. Accueilli avec tous les honneurs par les autorités de la ville, je pus discuter avec l'excellent metteur en scène pragois Karel Smažík de l’ensemble des dispositions qu’il avait prises. Donné en langue slovaque, l’opéra remporta un succès immense ; jamais je n’avais vécu une chose pareille. L’enthousiasme du public fut à son comble quand les Kouroutz montèrent sur scène en brandissant des drapeaux rouge-bleu, les couleurs de Rákóczi. Il faut dire que Košice, qui faisait partie de la Hongrie jusqu’à la fin de la Première Guerre Mondiale,  comptait une forte minorité hongroise (plus de 65%). En voyant l’énorme succès du Csínom Palkó, les autorités de la ville craignirent que celle-ci provoque des incidents et, après vingt-cinq représentations, l’opéra fut retiré de l’affiche. 

Ferenc Farkas

Extrait du livre d’Andras Farkas « Mon père m'a raconté... la vie de Ferenc Farkas »

Csínom Palkó fut encore joué à Cluj (1958, 2009), au Festival de Plein Air de Szeged (1960, 1971), à Békescsaba (2008) à Budapest (2015) et fit l’objet d’un film (1973).


 L’intrigue se situe en 1705, pendant le soulèvement de Ferenc Rákóczi II, Prince de Transylvanie, contre la domination des Habsbourg : deux frères, Palkó et Jankó, ont entendu dire qu’Adám Balogh, un fidèle du prince et son armée de Kouroutz, veut libérer la forteresse d’Ersekújvár tenue par les Labanc, les soldats hongrois à la solde des Habsbourg. Dans une auberge, ils rencontrent Márton Rosta, un espion déguisé en marchand ambulant de pain d’épice et sa fille Éduska. Palkó tombe follement amoureux d’elle. Les quatre héros rejoignent les Kouroutz qui encerclent Ersekújvár. Palkó et Jankó ont pour mission de s’introduire dans la forteresse pour en  voler les plans. Éduska, qui les accompagne déguisée en servante, surprend une conversation : deux armées impériales sont en train de s’approcher d’Ersekújvár. Elle avertit Adám Balogh qui décide d’attaquer immédiatement la citadelle. Le château se rend et les deux frères sont félicités pour leur courage au combat. Avant que l’armée victorieuse des Kouroutz ne poursuive sa route vers Bratislava et Vienne, on célèbre le mariage de Palkó et d’Éduska.

A töténet


 Farkas Ferenc és Dékány András daljátéka a másfél évszázados török megszállás utáni, már a magyarországi Habsburg uralom korszakát idézi fel. Az újabb idegen befolyás ellen lázadó, az erdélyi fejedelmek által vezetett kuruc lázadások II. Rákóczi Ferenc bécsi fogságból szabadulása idején érték el a forradalom teljessé válását, s ez megosztotta a magyar nemesség császárhű, valamint az ellene lázadók érzéseit, amely egy adott "pillanatban" egészen egy trónfosztó országgyűlésig vezetett. A szerényebb eszközökkel rendelkező, de bátorságukkal és furfangos megoldásai kkal rendelkező kurucok az 1700-as évek elején érték el legnagyobb harci sikereiket a labanc hatalom ellen. Ennek megfelelően, a librettó írója szerint a játék is 1705-ben játszódik. 

Az első felvonás a Bécsből Érsekújvárba vezető út melletti Kecskerágó csárda udvarán játszódik (a szöveg az utóbbit csak Újvárként említi). A vár ura a császárhű Koháry gróf - csakúgy, mint a szereplők egy része valóságos történelmi alak. Nem úgy, mint a csárda udvarán borozgató betyárok, akik közül néhányan nem úgy, mint vezérük, már nem akarnak a harcoló felektől függetlenül élni, szívesen csatlakoznának a kuruc hadakhoz. Daru, a csárda gazdája viszont Koháry gróf besúgója (de ez csak később derül ki). 
A a nyugalmat árasztó be vezető jelenet után, a betyárok "őrszeme" két magányos alak jövetelét jelzi, s valóban, a kapun Csínom Palkó és Jankó óvakodik be. Láthatóan megkönnyebbülnek, amikor csak a betyárokat találják a helyszínen, ők ugyanis a várhoz tartozó Koháry uradalomból, Edelény községből szöktek meg, a kötelező labanc besorozás elől. Még folyik az egyezkedés, hogy beálljanak-e a betyárok közé, amikor a korábbi őszem egy kocsi közeledtét jelzi. 
Az udvarra beálló kocsiról a magát Rosta Mártonnak nevező mézeskalácsos száll le, akinek bemutatkozó dala alatt leánya Éduska különböző mézeskalács-figurákat osztogat szét a betyárok között. Később azt is megtudjuk, hogy Újvárba készül Koráry grófhoz, állítólag azért, hogy leánykája segítségével a gróf tulajdonát képező pozsonyi házának és műhelyének magas bérét lealkudja. A bemutatkozó beszélgetés közben a csárda vezetője elszólja magát: a kocsiról azt hitte, hogy Bécsből hozza a várbéliek zsoldját. A betyárvezér erre a hírre összehívja csapatát és a két Csínomot őrségül hagyva, elvonul az út egy jól belátható szakaszához, hogy lecsapjon a gazdag zsákmányra. 
Az ezt követő intim jelenetekben tanúi lehetünk Palkó és Éduska fellobbanó szerelmét jelző páros jelenetének és a daljáték egyik legszebb kettősének, valamint a korcsmáros és Rosta beszélgetésének, amelyben Daru arra kéri a mézeskalácsost, hogy elvinne-e egy titkos levelet Újvár urához. Palkó és Éduska kettősét Jankó zavarja meg, aki magányos lovas jöttét jelzi. A legények Kohárynak vélik, és pisztolyaikkal fenyegetik a lováról leszálló egyenruhás férfit, de rövid szóváltás után az udvart ellepik a Tyukodi strázsamester vezette kurucok, s kiderül, hogy a magányos lovas nem más, mint az, akihez a Csínom-ifjak eredetileg igyekeztek eljutni: Balogh Ádám, a kuruc sereg kapitánya. Az ezt követő Fináléban kiderül, hogy Rosta uram nem is mézeskalácsos, hanem a kuruc sereg hírszerzője, aki Piperec báróvá változva, az Újvárban körülzárt labancok haderejét indul kikémlelni. 
A második felvonás első képe tulajdonképpen egy derűs, zenés részletekkel teletűzdelt zsánerkép a kuruc táborról, amelyben helyet kapnak az immár kuruc mundérban feszítő Csínom-fiúkon kívül az első képben cselédként megismert Örzse és Kati is, akik a seregben markotányosként veszik ki részüket a vár ostromából. Palkót kényes feladattal bízza meg a kapitány: mivel nem érkezik hangulat jelentés Rosta uramtól, öltsön újra civil ruhát, és kísérje el őt kikémlelni a hadi helyzetet. 
A felvonás második képe Újvár egyik díszes termében játszódik, ahol Piperec "báró", valamint a vár úrnőjének irányításával láthatóan egy báli estre gyakorolják a hölgyek¬urak a bécsi-módi táncot. A jelenetet nyitó kettős után lép be a vár ura, aki az ostrom veszélyét érezve, nem helyesli az ilyesfajta mulatságot. Miután hevessé válik a vita férj és feleség között, a grófné komornáját, Szuzit szólítja, (akiről később megtudjuk, hogy tulajdonképpen Zsuzsika az eredeti neve, és nem más Balogh Ádám kapitány szerelme). Amikor a gróf kettesben marad Rostával, beszélgetésük közben kiderül, hogy Koháry annak a Konek grófnak az érkezését várja, akit ő nem ismer ugyan, de állítólag a császári felmentő sereg élén érkezik. 
Rosta végre megtudja, hogy mi a valós helyzet, s végre van üzenni valója Balogh Ádám részére. Titkát megosztja lányával és Zsuzsikával, aki megkéri elvinné-e üzenetét a kapitánynak? 
Egy váratlan pillanatban kintről tárogató, majd énekszó is hallatszik, s abban Éduska felismeri Palkó hangját. S valóban, rövidesen előbb Palkó és Jankó, majd maga a kapitány jelenik meg álruhában. A szerelemesek egy szerelmi kettős idejére magukra maradnak, a Csínom-ifjak pedig elindulnak megkeresni Rosta uramat. 
Amikor a hírszerző előkerül megtudja, hogya koháry által várt Koneket Komáromnál elfogták, de Balogh Ádám elhatározza, hogy ezen a báli estén a bécsi küldött mégis megérkezik Újvárba: Rosta szerez néhány császári plundrát, amit a kapitány és az őt kísérő legények öltenek majd fel. 
Megkezdődik a Piperec "báró" rendezte bál, és a mulatság tetőpontján kíséretével valóban bevonul az ál-Konek gróf, sőt miközben folytatódik a tánc, az aggódó Koháry azonnal megtárgyalja vele a vár védhetőségét. Egy meggyötört futár váratlan érkezése zavarja meg a mulatságot, aki leleplezi az álruhás kurucokat, akik immár csak karddal a kezükben tudják "kivágni" magukat a császáriak gyűrűjéből, de Rosta, Éduska és Zsuzsika a várban marad. 
A harmadik felvonás első képe ismét a kuruc-tábor világát tükrözi. Most azonban este van, s az egyik tábortűz mellett Palkó mesél Tyukodi strázsamesternek a várbéli kalandról. Megjelenik Balogh Ádám is, aki az ostromra felajzott katonáit előbb türelemre inti, majd elrendeli, hogy térjenek pihenőre. A tüze ket kioltják, előkerülnek a takarók, s az elcsendesedett környezetben, a darab egyik legszebb dalának foglalatában a kapitány előbb szerelmével történt találkozására emlékezik, majd maga is nyugovóra tér. 
Az éjszaka csendjét az őrszem kiáltása zavarja meg, aki az eszmélő kapitány elé vezet egy legénykét, aki állítása szerint elfogásakor azt mondta, hogy Balogh Ádám kapitánnyal akar beszélni. Hát most itt van, de amikor lekerül róla a kalap, kiderül, a bátor Éduska jött Rosta uramnak azzal az üzenetével, hogy császári felmentő sereg közeledik az ostromlott vár felé. 
A lány Palkóval való találkozása ezúttal rövidre sikerül, mert indulnia kell vissza azzal a fontos hírrel, hogya kuruc sereget azonnal riadóztatták és megkezdődik a vár ostroma. 
Változás után harcos világ tárul a néző elé: a romos várudvarban sorban tűnnek fel a darab hősei. A kavargó világ elcsöndesedésével, a Csínom-Iegények által vezetve előkerül a vár ura, maga Koháry gróf is, aki szomorúan ismeri el, hogy "vesztett". Balogh Ádám megfogalmazásában ekkor hangzik el a darab egyik alapigazsága: "Ez a harc nem kártyajáték! Aki itt alul marad az nem vesztes, hanem hazaáruló!" 
A győzelmet megkoronázza, hogy Palkó süvege mellé a hadnagyi rangot jelző második sastoll is odakerül, Jankó pedig ezt követően Tyukodi mellett alstrázsásként "szolgálja" a forradalmat. Kettős kézfogónak is tanúi lehetünk, hiszen a két Csínom "gyerek" párra is lel Éduska és Kati személyében ... Balogh Ádám majd a fejedelem színe előtt esküszik örök hűséget Zsuzsikának. 
S amíg az előjátékban csak külső effektus formájában, jelzésként hangzik el, a finálét ünneplésként zárja le a "Csínom Palkó, Csínom Jankó,l Csontos karabélyom ... " kezdetű, címadó népdal.