Ferenc Farkas official website

Fruit basket / Gyümölcskosar for voice and wind quintet

Fruchtkorb / Panier de fruits

> this work exists on CD 
> Audio sample: www.toccataclassics.com

 

Description: english - english words | deutsch - deutsche Worte | français - paroles en français/ | magyar - Weöres Sàndor versei | Press : The complete wind quintets of Ferenc Farkas

Composed: 1980
Text: in hungarian by Sàndor Weöres
german translated by Johannes Kretzschmar
french translated by Mario Bois ( 1, 2, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11) and Roger Bornet (3, 12)
Durata: 15'10''
Parts: 1) Gàspàr / Kaspar / Bastide - durata : 2 '
2) Làdika / Das Zauberkästlein / Le pot de fer - durata : 1 ' 40 ''
3) Marasztalàs / Sonnenstrahlen / Supplication - durata : 1 ' 30 ''
4) Falusi reggel / Dorfmorgen / Le coq et l'âne - durata : 40 ''
5) Mondòka / Veilchen / Violette - durata : 50 ''
6) A köbéka / Der Steinfrosch / Le crapaud - durata : 1 '
7) Altatòdal / Wiegenlied / Berceuse - durata : 2 '
8) Szàncsengö /Schlittenschellen / La cloche du traineau - durata : 40 ''
9) Békakiràly / Froschkönig / Le roi des grenouilles - durata : 1 ' 30 ''
10) A tündér / Das Elflein / La fée Bòbita - Durata : 1 ' 50 ''
11) Paprika Jancsi szerenàdja / Hanswurst-Serenade / Sérénade de Pierrot - durata : 2 '
12) Déli felhök / Mittagswolken / Dans les nuages - durata : 1 ' 30 ''
Publication:

Editio Musica Budapest
piano reduction : Editio Musica Budapest  

Reworking: Fruit basket / Gyümölcskosàr for voice and piano
Fruit basket / Gyümölcskosàr for voice, clarinet, violin, violoncello and piano
Fruit basket / Gyümölcskosàr for voice, clarinet, viola and piano
Fruit basket / Gyümölcskosàr for voice and clarinet quartet
Fruit basket / Gyümölcskosàr for voice and guitar     

english

The “Lullaby” to celebrate the first birthday of my son Andràs forms the first melody of the “Fruit Basket”. This cycle of children's poems is full of humour and delicacy of feeling, sometimes even reminiscent of a grotesque, which makes such poems equally delightful for adults. There thus arose twelve melodies to match this cycle of very short songs with the following characteristics: the curious march of “Kàspàr” (Punch); the fabulous world of the “Magic Box”; the tenderness of “Sunbeams”; the sound of bells in “Morning in the Village”, where a cock crows and a donkey brays; the tranquillity of the forest where “Violets” are hidden. Abstraction and humour are found in the “Stone Frog”; charm in the lyricism of the “Lullaby”; gentleness in the sound of the “Sleigh Bells”. In a watery world there reigns the “Frog King”; while the “Little Elf” dances with the angels; and the 2Hanswurst” (Harlequin) Serenade rings out in jocular and sad vein. Together a whole row of wonderful appearances all find their epitome in the concluding “Midday-Cloud”.

Ferenc Farkas

Texts by Sándor Weöres English translated by Stephen Humphreys and Csilla Dér

1) Caspar 
He went off, he went off, Caspar, to a far away land, three letters of his fell behind, and became the village Cas, three letters of his made it there, and they became a pair, and gave birth to five children, two sons and two daughters, and the fifth a pope-pauper. 

2) Casket
There was a lovely casket, an apple tree grew from it. On the apple tree one too picked melons in the afternoon. Sarika jumped upon it and there ended the casket. 

3) Entreaty 
Don't take away with your two eyes the light of the sun. Don't go, stay on: because the land will only darken. Branches won't sway, swallows won't fly, farmhands won't sow com. Don't take away with your two eyes the light of the sun. 

4) Village morning 
Striking - it's striking now - the steeple in the morning! Time is painted white by the early calling cock-cry, a wild melody floating. Little donkey, shout aloud, it's good to hear you honk! If you are drowned out by this cranky cackling cock-cry, you'll forfeit your rank. 

5) Ditty 
In the deep wood a violet patch hung over by a juniper branch. Why must the branch hide? Come now, the world is wide! In the deep wood a violet patch. 

6) Stone-frog 
The stone-frog went slowly, the stone-frog went slowly. Midnight's fur was torn away, the skin of dawn was stripped away, the stone-frog went slowly. 

7) Lullaby 
Hush shush-hush rosehip, hush hush cowslip ... On a moon-sheathed road, on a star-sheathed road, two dogs dawdle on the stony windy road. Hush shush-hush rosehip, hush hush cowslip ... The big-eared doggy asks you: Rosehip, rosehip, what's your game? The big-nosed doggy asks you: Cowslip, cowslip, what's your game? Rosehip lays. Cowslip lays a blue pearl in a velvet casket, as long as slumber reigns it stays. Hush shush-hush rosehip, / hush hush cowslip ... 

8) Sleigh-bells 
Deep in the night ringing round - ching ding ding – sleigh-bells resound, sleigh-bells resound - ching ding ding – a silent drift on winter's wing. Two horses come throbbing through - clop clop clop - of eight horseshoes, eight horseshoes - clop clop clop – robbing sound from silence pouch. Mouldering forest of sound - ching ding ding – sleigh-bells resound, sleigh-bells resound - ching ding ding – a distant drift on winter's wing. 

9) Frog-king 
Beneath the reed, beneath the haze, song rises from the water palace, in the palace on green stone the Ung king sings. Outside the smooth meadow hears the song of Ung king coming near and towards the melody bend butterfly and grassblade.

10) The fairy 
Plumicom, Plumicorn dancing, around her the angels are listening, bullfrog-armies play on pan-pipes, cricket-armies on violins. Plumicorn, Plumicom playing, conjures up wings on a piglet, sits on her, promises her kisses and flies her away as she giggles. Plumicom, Plumicorn building, the walls of her castle of dawn mist, visitors fill up her hallways, daughters and sons of the dwarf-king. Plumicorn, Plumicorn sleeping, resting on the autumn leaves, she slumbers in thickets of branches, and two snails watch over her dreams.

 11) The clown 
A weak breeze ripples on the lake, a pearlstring of lights billows. My sigh - orphan bird-fluff - escapes and rests on your sweet pillow. In my open breast the straw shivers: for you this clown does suffer. Your beautiful eyes make the sky bleed, its many wounds are a starry road. A lock of your hair is enough for me: to bandage my many wounds. The sawdust spills, the straw falters: this clown will not be much longer. Your bowl the rose, your mirror the moon, and twilights burn on your lips. My delight into thick grief swoons, the song entreats and implores. And if my heart, my straw, ignites, for you this clown will die.

12) Noon clouds 
At the hill's root where the rabbits run and the foxes dig a burrow: in the summer light in the sunshine Katóka watches the c1ouds. A green grassblade between her lips, her chin rests in her palm and drowsily she wonders at the wandering cloudlands. There King Mog swims up ahead with his two-pronged beak, and his crown above his head poised like a cream cake. There behind him runs the fool grinning from ear to ear, a grey snake stretches to the sky from his hunched rear. On a broken-down trolley travels a shorn bear, and the princess Berryblood is tearing out her hair. Behind them on a hundred wheels rolls a gaudy house: inside the lady of the circus is putting on her clothes. Her many clothes and all her jewels, she would swap happily to run around for just a week down on the summer fields.

deutsch

Das „Wiegenlied“ wurde die erste Melodie des „Fruchtkorb“, die ich für den ersten Geburtstag meines Sohnes Andràs geschrieben habe. Dann bemerkte ich, dass diese humor und feingefühlvollen und hie und da fratzenden Kindergedichte von Sàndor Weöres konnten sich auch an einem erwachsenen Publikum wenden. Deshalb komponierte ich eine nach der anderen in einer kurzen Zeit die zwölf Melodien dieses Zyklus. Dieses Werk beginnt mit dem merkwürdigen Marsch von „Kaspar“, dann folgt die fabelhafte Welt des „Zauberkästlein“,  die Zärtlichkeit der „Sonnenstrahlen“, das Klingen der Glocken in „Dorfmorgen“ wo der Hahn kräht und das Eslein schreit, die stille Ruhe des Waldes wo sich das „Veilchen“ tief versteckt, ein abstraktes und humorvolles Gedicht über dem „Steinfrosch“, die reizende Lyrik des „Wiegenlied“, das feine Klingen den „Schlittenschellen“, die wasservolle Welt wo herrscht der „Froschkönig“, der spielerische Tanz des „Elflein“ mit den Engel, die lächerliche und doch traurige  „Hanswurst-Serenade“ und am Ende, eine Reihe wunderliche Erscheinungen die sich langsam  in den „Mittagswolken“ aufeinander folgen : zwölf Bilder die sich in einem Fruchtkorb vereinigen.

Ferenc Farkas

Gedichte von Sándor Weöres - Deutsche Bearbeitung : Johannes Kretzschmar

1) Kaspar
Einst verlor Kasparlein "K", "A", "S" vom Namen, die drei bauten sich schnell ein Dorf, wo sie sich Frauen nahmen. Bald drauf kamen drei Kinderlein, "P","A", und ein "R", besser konnt es gar nicht sein. "K" "A" "S" "P" "A" "R", das war nun ein neuer schöner Kaspar!

2) Das Zauberkästlein
Nannt' ein Zauberkästlein mein, darin wuchs ein Bäumlein klein, trug an seinen Zweigen schwer Äpfel, Nüsse und noch mehr. Trat Klein-Käthchen  mir darauf und schon war mein Märchen aus.

3) Sonnenstrahlen
O trag uns nicht mit den Augen fort den Sonnenstrahl! Lass ihn hier noch, weil die Welt sonst wird zum dunklen Tal. Wenn die Blumen welkend sterben, stirbt die Welt voll Qual! O trag uns nicht mit den Augen
fort den Sonnenstrahl.

4) Dorfmorgen
Bricht hell der Morgen an, kräht vergnügt der Gockelhahn. Doch es denkt sich das Eslein : Besser als sein Kikeriki klingt mein melodisch Schrein. Nun setzt ein Singsang ein, jeder möchte besser sein, jedem Schrei folgt vom Hahn ein Kikriki solang bis es erreicht, dass das Eslein schweigt.

5) Veilchen
Veilchen Du, vom Morgentau bedeckt, im Waldesschatten tief versteckt. Komm ans Licht, verbirg Dich nicht, Zeig der Welt Dein Angesicht.Veilchen Du, vom Morgentau bedeckt.

6) Der Steinfrosch
Langsam ging der Steinfrosch hin, grübelte mit tiefem Sinn. Mitternacht hat sich vermählet und das Morgenrot erwählet. Langsam ging der Steinfrosch hin.

7) Wiegenlied
Eia popeia, Röslein, träume in stiller Nacht. Mondhelle Gassen, sternbestreute Strassen, wandern zwei Hündlein hin, zu Deinem Bettchen. Eia popeia, Röslein, schliess Deine Augen sacht. Denn der Hund mit grossen Ohren spricht : mild ist der Sterne Licht. Und der Hund mit grosser Nase spricht : warum schläfst du noch nicht ? Röselein, schlaf doch ein! Mondlichtfülle schenkt Dir Stille, mit uns wacht die Sternennacht.
Eia popeia, Röslein, schlaf, Blütenkindlein.

8) Schlittenschellen
An ferner Wintersbucht schläft stumm Eiskönigs Gruft bis leis ein Tschinglingling durchbricht der Stille Ring. Zwei weisser Rosse Trab mählt sich mit Hufgeklapp, das schnell vorübergeht und sanft im Wind verweht. Enteile mit dem Wind, Du frohes Tschinglingling, wecke Eiskönigs Gruft, an ferner Wintersbucht.

9) Froschkönig
Tief im Wasser, in der Burg, thront voll Stolz Froschkönig Lurch, ruht auf grünen Stein und singt
für sich ganz allein. Jeder Käfer, rings im Moos ; Grashalm und die Wasserros' lauschen ehrfurchtsvoll dem Sang, tief wie Orgelklang.

10) Das Elflein
Elflein tanzt duftigen Reigen, Engel stehn ringsum im Kreise, Fröschlein bläst Flöte zur Weise, Grillenduett spielt die Geige. Elflein hascht spielende Lüfte, wiegt sich auf schwankendem Mohne, nascht die berauschenden Düfte taumelnd entfällt ihm die Krone. Elflein baut sich für die Feste Schlösser vom Nebel der Berge,lädt zum Schmaus als Gäste Nixen und Feen und Zwerge. Elflein vom Schlafe umfangen, ruhend im Schatten der Bäume, lächelt mit rosigen Wangen, Schnecken bewachen die Träume.

11) Hanswurst-Serenade
Sanft zeugt der Mond um den nachtstillen Teich Silberperlen im Moose. Seufzer, dem schwebendem Vögelchen gleich, berge ich in Deinem Schosse. Mein Werg im Busen kringelt sich ein, so nur leidet der Hanswurst allein! Trag von Dir viele Wunden an mir ; tausendfach kannst Du sie finden. Hätt' ich nur ein Löcklein von Dir, dann könnt ich sie mir verbinden. Werg und Gewand, sie reissen mir ein, so nur leidet ein Hanswurst allein! Lippen, wie Rosen spiegelt der Teich zum düstren Brand deiner Lider, bricht auch mein Herz mir, ich fühl mich reich ; Sing Dir zärtliche Lieder! Brennt einst mein Herz im flammenden Schein,
stirbt für Dich Dein Hanswurst allein!
 
12) Mittagswolken
Wo am Hang oft Häslein bang manchem Fuchs entfliehen, träumt und sieht im Sonnenschein Klein-Käthchen Wolken ziehen. Lustig treibt sein Spiel der Wind mit den weissen Wölkchen und formt dem erstaunten Kind daraus ein Zirkus-Völkchen. König Mog schwankt leicht daher vor der bunten Horde,
seine Krone gleicht gar sehr einer Sahnentorte. Lachend folgt der Hofnarr dann, eine Schlange tragend,
ihm wächst schnell ein Buckel an hinauf zum Himmel ragend! Humpelnd folgt ein Marabu mit zerbrochner Karre, darauf Königstochter Beerenblut rauft sich die Haare. Schwer, auf Rädern, rollt ein Haus, und auf einer Leiter zieht Zirkusprinzesschen aus die schönen Flitterkleider. Gold und manchen Edelstein gäb sie ohne Reuen, könnt mit Käthchen sie zu zwein, sich mal am Spiel erfreuen!

français

La « Berceuse » fut la première mélodie du « Panier de fruits » que j’écrivis à l’occasion du premier anniversaire de mon fils Andràs. Je réalisai par la suite que ces poèmes pour enfants de Sàndor Weöres, pleins d’humour, de finesse dans les sentiments et, ici et là, de grotesques grimaces pouvaient très bien s’adresser aussi à un public adulte. C’est ainsi que, peu à peu, furent composées les douze mélodies de ce cycle. Il y a d’abord la marche insolite de « Bastide », puis le monde imaginaire du « Pot de fer » ,  une tendre « Supplication » , les sons de cloches qui se confondent avec le chant strident du coq et le braiment de l’âne, le silence paisible de la forêt où se cache la « Violette », l’humour de ce poème abstrait sur « Le crapaud »  , le tendre lyrisme de la « Berceuse », le délicat tintement de « La Cloche du traîneau », l’atmosphère humide où poussent les roseaux abritant « Le roi des grenouilles », le monde féerique de « La fée Bòbita »  qui danse et s’amuse, la « Sérénade de Pierrot », sentimentale et comique, et, pour finir un défilé d’images fantasques qui se succèdent  « Dans les nuages »  : douze dessins réunis en un panier.

Ferenc Farkas

Poèmes de Sándor Weöres traduits en français par Mario Bois et Roger Bornet

1) Bastide
Il est loin, il est loin, Bastide est parti loin. Avec le début de son nom on a fait la Bastille, avec le final de son nom "de" fit deux heureux, ils eurent beaucoup d'enfants, quatre filles et quatre garçons, le neuvième est Vice-pape!

2) Le pot de fer
Dans un pot de terre plein, j'avais planté un pommier. A ce pommier ce matin j'ai cueilli de beaux melons! Charlotte a beaucoup sauté, alors le pot est cassé!

3) Supplication
N'e  nmgfbghbfvfcvgedcvgtedsxcfwsayxq<Y porte pas dans tes grands yeux la splendeur du jour! Non, demeure, sans toi l'ombre s'étend sur nos bourgs. La feuille meurt, l'oiseau se tait, personne au labour. N'emporte pas dans tes grands yeux
la splendeur du jour!

4) Le coq et l'âne
Sonne, sonne déjà le clocher dans le matin. Le coq chante et déchire le temps de son chant sauvage
et fou qui fait tout trembler. Ane, mon bon ami, il faut braire, il faut crier, si le coq enroué chante au printemps plus fort que toi, tu perdras ta renommée!

5) Violette
Violette dans la sombre forêt, je sais qu'un beau hanneton vient te voir. Pourquoi si jolie te caches-tu,
viens, le monde est si beau, violette dans la profonde forêt.

6) Le crapaud
Un crapaud de jade bleu glisse et bondit lentement, coupant les cheveux de la nuit, écorchant la peau du matin, un crapaud de jade bleu.

7) Berceuse
Dodo, dodinette, dodo la rose thé. Sur le chemin, sous la lune et le ciel clair, dans le vent,  deux chiens bons amis trottinent. Dodo dodinette, dodo la rose thé. Le chien jaune lui demande : Rose, rose, que fais-tu ? Le chien vert lui redemande : Rose, rose, que fais-tu ? Je suis la rose thé, j'ai des perles bleues, du velours, que j'offre aux enfants sages. Dodo dodinette, dodo la rose thé.

8) La cloche du traîneau
Dans la nuit résonne - ding ding ding - la cloche du traîneau - ding ding ding - balancé par l'hiver.
Deux grands chevaux galopants - kop kop kop - huit sabots, huit sabots - kop kop kop - dans le silence noir. Dans la forêt perdue - ding ding ding - la cloche du traîneau - ding ding ding - balancé par l'hiver.

9) Le roi des grenouilles
Parmi les roseaux touffus, sous les remparts du château d'eau, chante le roi des grenouilles, chante le roi Croa. Dans les prairies de partout on entend le chant du roi Croa et sur cette musique dansent l'herbe et les papillons.

10) La fée Bóbita
Bóbita, Bóbita danse parmi la ronde des anges. Les crapauds jouent de la flûte, les grillons jouent de la viole. Bóbita, elle se moque, elle a promis des ailes au grassouillet petit porcelet, sur son dos elle monte. Bóbita bâtit à l'aube un château de brume avec des nains et des fées, des petits rois et des princes. Bóbita, Bóbita rêve, elle a des rêves bizarres, deux escargots gardent l'arbre où elle dort dans les feuilles.

11) Sérénade de Pierrot
Brise timide court sur le lac, perles de lumière surnagent. Toutes mes pensées s'enfuient vers toi comme les oiseaux de passage. J'ai une plaie ouverte dans le cœur : c'est pour toi que souffre Pierrot le Bouffon! Toute la nuit pleure sans tes beaux yeux, ses larmes sont des étoiles, un seul de tes cheveux me rendrait heureux, il soulagerait mes plaies. La vie s'enfuit, le sang diminue et bientôt sera mort Pierrot le Bouffon! Je continue ma chanson monotone : ton miroir, c'est la lune, comme un coucher de soleil d'automne sont tes belles lèvres. Mon cœur brûle, s'il s'éteint : c'est pour toi qu'il sera mort, Pierrot le Bouffon.

12) Dans les nuages
Parmi lièvres et renards, là sur la colline, qui contemple les nuages ? Notre Catherine. A ses lèvres, une fleur, rêverie profonde des nuages admirant la troupe vagabonde. Le roi Mog s'en va devant, nez rond comme emblème, sa couronne, tu dirais une tourte à la crème. Vient ensuite son bouffon, folle est sa tenue, un serpent gris de sa bosse monte dans la nue. Un carrosse passe alors, un aigle commande, ici se lamente la princesse Mélisande. Puis un luxueux palais glisse sur roulotte, c'est le cirque où la princesse songe à sa toilette. Certes, elle donnerait ses bijoux superbes pour jouer une semaine libre dans les herbes.

magyar

A Gyümölcskosár c.dalciklus elsőnek irt dalát, az Altatót András kisfiam egyéves sztületése napjára irtam. Weöres Sándor gyermekverseinek humora, finom érzelmessége és itt-ott groteszk fintorai, melyek a felnőttek számára is sokat mondanak, további dalokra inspiráltak. Igy keletkezett rövid egymásutánban a ciklus tizenkét dala. A Gáspár furcsa indulója, a Ládika mesevilága, a Marasztalás gyengédsége, a Falusi Reggel harsány kakaskukorékolással és szamárorditással elegyedö harangszava, a Mondóka hüs erdei csendje, a Kőbéka nonsense-verse humora, az Altató finom lirája a Száncsengő friss csilingelése, a Békakirály párás nádas-világot idéző hangulata, a Tündér játékos-táncos tündérvilága, a Paprika Jancsi groteszken érzelmes szerenádja és végül a Déli Felhök fantasztikus képei: tizenkét rajz egy csokorba füzve.

Farkas Ferenc

Weöres Sándor versei

1) Gáspár
Elindult, elindult Gáspár messze földre. Három betűje lemaradt, gás falu lett belőle, három betűje odaért, pár lett belőle, született öt gyerekük, kettő fiú, kettő lányka, ötödik meg vicepápa.

2) Ládika
Volt egy szép ládika, nőtt benne egy almafa, én azon az almafán dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrott Sárika, beszakadt a ládika.

3) Marasztalás
Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat! Ne menj, várj még: mert e tájék sötétben marad. Ág nem himbál, fecske nem száll, béres nem arat. Ó ne vidd el két szemeddel a napsugarat!

4) Falusi reggel
Már üti - üti már a torony a hajnalban! Az időt bemeszeli a korai kikeriki, lendül a vad dallam. Kiscsacsi. kiabálj, örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki, vége a rangodnak.

5) Mondóka
Mély erdőn ibolya-virág, ráhajlik a boróka-ág. Minek is rejt az az ág, gyere, tágas a világ, mély erdőn ibolya-virág.

6) Kőbéka
A kȍbéka lassan ment, a kȍbéka lassan ment. Kitépték az éjfél szőrét, lenyúzták a hajnal bőrét. A kȍbéka lassan ment.

7) Altatódal
Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! Hold-lepte úton, csillag-lepte úton, két kutya kullog, köves, szeles úton. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! A nagyfülű kutya kérdi: Rózsa-rózsa mitcsinál? A nagyorrú kutya kérdi: Mályva-mályva mit csinál? Rózsa-szál, mályva-szál
kék gyöngyöt tesz bársony-tokba, addig jó, míg szundikál. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!

8) Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő - csing-ling-ling - száncsengő. Száncsengő - csing-ling-ling - tél öblén halkan ring. Földabban két ló - kop-kop-kop - nyolc patkó. Nyolc patkó - kop-kop-kop - csönd zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő - csing-ling-ling - száncsengő. Száncsenaő - csing-ling-ling - tél öblén távol ring.

9) Béka-király
Nád alól és gȍz alól vízi várból nóta szól, vízi várban zöld kövön dalol Ung király - Hallja kinn a síma rét Ung királynak énekét, és nótára hajladoz lepke és fűszál.

10) A tündér
Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és ki kacagja. Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát. szunnyad az ág sűrűjében.
 
11) Paprikajancsi
Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom. árva madár-pihe, száll s elpihen édes öledben.Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc. Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég: sok sebemet bekötözném. Hull a fűrészpor, sorvad a kóc: nem lesz többet a Jancsi bohóc. Tálad a rózsa, tükröd a Hold, ajkadon alkonyok égnek, víg kedvem sűrű búba hajolt, téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad szívem, a kóc, meghal érted a Jancsi bohóc.

12) Déli felhők
Domb tövén, hol nyúl szalad, s lyukat ás a róka: nyári fényben, napsütésben felhőt les Katóka.
Zöld fűszál az ajka közt, tenyerén az álla ... A vándorló felhő-népet álmosan csodálja.
Elől úszik Mag király, kétágú az orra, feje fölött koronája, mint a habos torta. Fut mögötte a bolond szélesen nevetve nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe. Törött kordén utazik
egy kopasztott kánya, s haját tépve Bogyóvére, a király leánya. És utánuk cifra ház gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnője öltözködik éppen. Száz ruháját, ékszerét odaadná szépen,
csak egy hétig futkoshatna lenn a nyári réten.

This article was last updated on Fri, Sep. 2 2011

all content © 2005-2014 ferencfarkas.org / AFPublishing

contact: info[at]ferencfarkas.org

content managed with phpwcms
webdesign by ifdesign