Contrafacta Hungarica for wind octet

Description: english | deutsch | français | magyar

The title "Contrafacta" refers in this instance to a designation used not so much in the music but rather in the literature of the Middle Ages and the Renaissance. " ... the medieval poetry is, in fact, a world of variants, of contrafacta ... creative imitation was one of the basic principles of the aesthetics of late Humanism ... " (Tibor Kardos : The Humanism of Balint Balassi, 1954).

The first movement adds two further bars to the original two bars of "Bàtya, bàtya, melly az út. .. ", a melody notated by Fülöp Pominóczky in 1520 and builds upon them variants in the manner of the "basse danses" of the time. The second movement is a setting of Bàlint Bakfark's piece "Non dite mai". In the third movement two pieces together with their "doubles" or variations are combined. The first is taken from Chilesotti's publication, the second from the collection of Phalesius dated 1571. In the middle section of the latter two bars of Nörmiger's variant (1598) are also included. The fourth movement forms a rondeau around Tinódi's "saltarello" melody “A sokféle részögösrȍ1". The first episode is the "Springtanz" (Proportio) variant of the melody “Ein ungarischer Tantz" from Heckel's Lautenbuch (1562), the second is that of the Phalesius melody occurring in the previous movement. The "Andante espressivo" is the somewhat modified and with the surviving folk variant compared setting of the "Story of Eliasar and Antioch" from the Hofgreff Melodiarium (1546). The “Heiduckentanz" is, like the fourth movement, a rondeau. Its theme which dates from 1592 (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz) appears here in a modified form. The same melody can also be found in Nörmiger's collection (1598) from which the first episode entitled "Ungarischer Aufzug" is taken; its last three bars are completed to four here. "Bàthory's Dance" of the second episode (tablature manuscript by Jakobides) reconstructs what must have been the original by altering the obviously faulty notation.

Ferenc Farkas
 

Der Titel " Contrafacta“ weist auf eine nicht so sehr in der Musik, sondern eher in der Literatur des Mittelalters und der Renaissance gebrauchte Bezeichnung. " ... die mittelalterliche Dichtung ist eigentlich eine Welt der Varianten, der Kontrafakten ... die schöpferische Nachahmung war eine der Grundprinzipien der späthumanistischen Ästhetik ... " (Tibor Kardos, Die Menschlichkeit von Bàlint Balassi. 1954).

Der erste Satz ergänzt die zwei Takte der von Fülöp Pominòczky im Jahre 1520 aufgezeichneten Melodie "Batya, batya, melly az ut ...“ um zwei weitere und baut darauf Varianten nach dem Muster der zeitgenössischen "Basse danse" . Der zweite Satz ist eine Bearbeitung des Stückes "Non dite mai" von Balint Bakfark. Im dritten Satz sind zwei Stücke zusammen mit ihren "Doubles" oder Variationen nebeneinandergestellt. Das erste Stück stammt aus Chilesottis Veröffentlichung, das zweite aus der mit 1571 datierten Sammlung von Phalesius. Im Mittelteil des letzteren erscheinen auch zwei Takte von Nörmigers Variante (1598). Der vierte Satz bildet ein Rondeau um Tinòdis "Saltarello"-Melodie "A sokféle részögösrȍ1". Die erste Episode ist eine Springtanz- Variante (proportio) der Melodie "Ein ungarischer Tantz" aus Heckels Lautenbuch (1562), die zweite ist die der Phalesius Melodie des vorigen Satzes. Der fünfte Satzt ist der mit der überlieferten Volksvariante verglichene, etwas modifizierte Satz der "Geschichte von Eleasar und Antiochus" aus dem Hofgreff Melodiarium (1546). Der Heiduckentanz ist, ähnlich wie der vierte Satz, ein Rondeau. Das Thema, das hier in modifizierter Form erscheint, stammt aus 1592 (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz). Die gleiche Melodie ist auch bei Nörmiger zu finden (1598); dieser Sammlung ist die erste Episode betitelt "Ungarischer Aufzug" entnommen, dessen letzte drei Takte hier zu vier ergänzt worden sind. In "Bàthorys Tanz" der zweiten Episode (Tabulaturmanuskript von Jakobides) wird mit der Modifizierung einer offensichtlich fehlerhaften Abschrift die wahrscheinlich originale Form rekonstruiert.

Ferenc Farkas
 

A Contrafacta cím ebben az esetben nem annyira a zenében, mint inkább a középkor és reneszánsz irodalmában használatos megjelölésre utal. "... a középkori költészet valójában a változatok, a kontrafakták világa ... a késői humanista esztétikának egyik alapelve volt az alkotó utánzás ..." (Kardos Tibor: Balassi Bálint embersége, 1954.)

Az első tétel a Pominóczky Fülöp által 1520-ban lejegyzett "Bátya, bátya, melly az út..." két ütemét egészíti ki négyre és erre építi változatait a kor "Basse danse" -ainak módján. A második Bakfark Bálint "Non dite mai" c. darabjának letéte. A harmadik tétel két darabot állít egymás mellé, azok "double" -jaival, variációival. Az első Chilesotti közléséből való, a második Phalesius 1571-ből datált gyűjteményéből. Ennek középrészében Nörmiger (1598) változatának két üteme is megjelenik. A negyedik tétel rondót kerekít Tinódi "A sokféle részögösről" szóló "saltarello" dallama köré. Az első epizód Heckel Lautenbuchja (1562) "Ein ungarischer Tantz" c. dallamának, a második az előbbi tételben szereplő Phalesius-féle dallamnak "ugrós" ("proportio") változata. Az  "Andante espressivo" a Hofgreff-énekeskönyv (1546) "Eleázár és Antiochus históriájának" az élő népi változattal egybevetett, kissé módosított letéte. A hajdútánc a negyedik tételhez hasonlóan ugyancsak rondó. Témája 1592-ből való (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz), itt módosított alakban. Ugyanez a dallam Nörmigernél is megtalálható (1598), ebből a gyűjteményből való az "Ungarischer Aufzug" c. első epizód, melynek utolsó, eredetileg három üteme néggyé egészül ki; a második epizód "Báthory tánca" (Jakobides tabulaturás kézirata) egy nyílvánvalóan hibás leírás módosításával a valószínű eredetit rekonstruálja.

Farkas Ferenc