Ferenc Farkas official website

Concertino for oboe and string orchestra

Concertino IV

> this work exist on CD

Description: english | magyar

> Audio sample : no.1 Allegro
No JavaScript - no Flash Media!
Composed: 1983
Durata: 13'
Parts: 1) Allegro - 2) Choral varié - 3) Allegro
Dedicated: to Jean-Paul Goy
Publication: Editio Musica, Budapest
piano reduction : Editio Musica Budapest

english

The Fourth Concertino Ferenc Farkas composed for a solo oboe and strings in 1983 for was designed for the outstanding Swiss oboist Jean-Paul Goy. It recalls the Baroque and Classic traditions not only in its sequence of movements - Allegro-Andante-Allegro - but also in spirit. Similarly to his contemporaries, Farkas was impressed by the neoclassical trend of the 1920s, which revitalized modern music with Baroque motifs and decorative elements as well as the linear treatment of the parts and the characteristic approach of concertos. At times Farkas felt very much at home in the world of the Old Masters, recreating certain historical periods (but not imitating them). His oboe concerto is called a concertino not just accidentally, but to suggest - with its miniature dimensions and the exceptional refinement of the parts – a marked diversion from the Romantic style. The First Movement (Allegro) is built on the alternation of two musical features. Here, instead of the ritornello form practiced by Vivaldi, the four recurrences of the fast beginning f1ank the slow parts. As against this asymmetrical rhythmic pattern, the Second Movement (Andante, Choral varié) suggests ordered regularity. Counter-pointed by the oboe, the choral-like music of the strings consist of ten times four harmonies, and the total is intoned a further four times in variations of different characters. The oboe plays a long cadence in the virtuoso final movement enlivened by its dance rhythm, and then a short return of the material of the beginning rounds off the composition.

Làszlò Gombos
 

magyar

Az oboára és vonószenekarra komponált versenymü 1983-ben készült a kiváló svàjcì oboamüvész, Jean-Paul Goy számára. Nemcsak gyors-lassú-gyors tételrendjében, hanem szellemiségében is a barokk és klasszikus hagyományt követi. Kortársaihoz hasonlóan Farkasra is nagy hatást gyakorolt a 20-as évek neoklasszikus irányzata, amely barokkos motívumokkal és díszítöelemekkel, a szólamok lineáris kezelésével és a concertók jellegzetes motorizmusával frissitette fel a modern zene eszköztárát. Farkas azonban olykor szinte benne is élt a régi mesterek világában, de nem az utánzás, hanem a történeti korszakok újjáteremtése jegyében. Oboaversenye sem véletlenül viseli cimében a kicsinyitő képzőt: miniatür méreteivel, szólamainak páratlanul finom megmunkáltságával a romantikus versenymüvek ellenpólusát képviseli. Első tétele (Allegro) két zenei karakter váltakozására épül: a Vivaldi-féle ritornell forma helyett itt a gyors kezdőanyag négyszeri megjelenése fogja közre a sóhajszerüen éneklő, lassú tempójú szakaszt. Aszimmetrikus ritmikájával szemben a 2. tétel (Andante, "Choral varié”) a szabályosság érzetét kelti. A zenekar tizszer négy harmóniából álló, korálszerü muzsikájához a szólóhangszer ellenpontja járul, és mindez további négy alkalommal szólal meg a különbözö karakterü variációkban. A virtuóz, táncos lüktetésü zárótételben (Allegro) az oboa hosszú kadenciát játszik, majd a kezdőanyag rövid visszatérése kerekíti le a kompoziciót.

Gombos László
 

This article was last updated on Sun, Dec. 7 2014

all content © 2005-2014 ferencfarkas.org / AFPublishing

contact: info[at]ferencfarkas.org

content managed with phpwcms
webdesign by ifdesign