Ferenc Farkas official website

Concertino all'antica for baryton or violoncello or viola and string orchestra

> this work exist on CD

Description: english | français | magyar

> Audio sample : no.3, Giga
No JavaScript - no Flash Media!
Composed: 1964
Durata: 12'
Parts: 1) Pastorale - 2) Aria con variazioni - 3) Giga
Dedicated: to Jànos Liebner
Publication:

Editio Musica Budapest
reduction for viola da gamba or violoncello and harpsichord or piano : 
Editio Musica Budapest
viola part : manuscript by Andràs Farkas

Reworking: All’antica for viola da gamba or violoncello or viola and harpsichord or piano

English

baryton.jpg

When a twentieth-century composer of the order of Farkas composes in an old style, it becomes far more than a stylistic exercise. Farkas was particularly fond of donning a mask adorned with archaic elements. But his own individuality always shines through whatever mask he happens to be wearing, and his “Concertino all'antica” can never be mistaken for the work of any Baroque, Classical or Romantic composer. 

In 1962 the cellist János Liebner commissioned Ferenc Farkas to write a piece for a special Baroque instrument now almost forgotten, the baryton, for which Joseph Haydn had written over a hundred works in the l760s and '70s. Haydn's employer, Prince Nicolaus Esterhazy, himself played this instrument, which is slightly smaller than a cello; in addition to seven bowed strings, it also has eleven resonating strings running behind the fingerboard, which can be plucked with the thumb. 

Farkas said about his work : “When János Liebner commissioned me to write a piece for baryton, I began to study the instrument. [ ... ] Seeking to exploit the sound’s softness and the many technical possibilities of this ancient instrument, I noticed that my music itself adopted the "antique" style. It is therefore I entitled this new work “Concertino all'antica”.

But, in order that more people might play and hear the piece, Farkas tailored the baryton part to the cello.

Laszló Gombos

Franšais

 Quand un compositeur du XXe siècle de l'importance de Farkas écrit en empruntant un style ancien, cela devient beaucoup plus qu'un exercice de style. Farkas aimait particulièrement enfiler un masque orné d'éléments archaïques. Mais, au travers de ce masque, sa propre individualité brille toujours et son « Concertino all’antica » ne peut jamais être confondu avec l’œuvre d’un compositeur baroque, classique ou romantique. 

En 1962, le violoncelliste János Liebner commanda à Ferenc Farkas une œuvre pour baryton, un instrument baroque tombé dans l’oubli et pour lequel Joseph Haydn avait écrit plus d'une centaine d'œuvres dans les l760-70. Son employeur, le Prince Nicolas Esterhazy, jouait lui-même de cet instrument qui ressemble à un petit violoncelle; en plus de sept cordes frottées, il y a aussi onze cordes de résonance placées derrière le manche pouvant être pincées avec le pouce. 
 
Farkas dit à propos de son œuvre : « Quand János Liebner me demanda d'écrire une pièce pour baryton, je commençai par étudier l'instrument. [...]En cherchant à exploiter la douceur du son et les nombreuses possibilités techniques de cet instrument ancien, je m’aperçus que ma musique elle-même adoptait le style « antique ». C’est donc tout naturellement que j’intitulai cette nouvelle œuvre Concertino all’antica.
 
Pour que la pièce puisse être jouée plus souvent, Farkas adapta la partie de baryton au violoncelle.
 
Laszló Gombos

Magyar

Farkas Ferenc két versenymű jellegű kompozíciót írt szólógordonkára és vonószenekarra. Egyik az 1965-ben alkotott „Trittico concertato”, a másik az 1969-ben bemutatott „Concertino all’antica”. Ez utóbbi első változata barytonra és csembalóra illetve később gordonka vonószenekarra készült. A Concertino pasticcio, azaz stílusjáték. Bár letagadhatatlanul Farkas Ferenc mai hangján íródott - sok más darabjához hasonlóan -, a régi zenével való intenzív foglalkozás eredményeképpen a múltat is feleleveníti. A szerző szavaival: "A komponálás során azon vettem magam észre, hogy az új darabból régi darab lett ... Egy kicsit a régi kort is felidéztem kompozíciómban. " Mindez a tételek elnevezésében, karakterében is megnyilvánul: A „Pastorale” valóban poetikus hangulatú, az „Aria con variazioni” hasonlóképpen színes muzsika, a „Giga” mai hangvétele ellenére is őrzi eredeti virtuóz, táncos jellegét. A szólócselló mindvégig hálás szerepet kap a gondosan szerkesztett, vonzó versenyműben.

Juhász Előd
 

This article was last updated on Tue, Dec. 9 2014

all content © 2005-2014 ferencfarkas.org / AFPublishing

contact: info[at]ferencfarkas.org

content managed with phpwcms
webdesign by ifdesign