Ferenc Farkas official website

Partita all'ungaresca

Hungarian dances and tunes from the 16th century

for string orchestra
 Live recording interpreted by the Erkel Chamber Orchestra conducted by E. Bedö

Description: english | deutsch | français | magyar

> Audio sample : 1. Basse danse
No JavaScript - no Flash Media!
> Audio sample : 2. Gagliarda
No JavaScript - no Flash Media!
> Audio sample : 3. Passamezzo
No JavaScript - no Flash Media!
> Audio sample : 4. Saltarello
No JavaScript - no Flash Media!
> Audio sample : 5. Intermezzo
No JavaScript - no Flash Media!
> Audio sample : 6. Heiduckentanz
No JavaScript - no Flash Media!
Composed: 1974
Parts: 1. Basse danse - 2. Gagliarda - 3. Passamezzo - 4. Saltarello - 5. Intermezzo - 6. Heiduckentanz
Durata: 13'
Publication:  Editio Musica Budapest  + Schott Music 
Reworking:

Contrafacta Hungarica, for wind octet
Partita all’ungaresca for guitar quartet

English

 Use of modality to support 16-century melodies characterises the “Partita all’ungaresca” .

The first movement adds two further bars to the original two bars of "Bàtya, bàtya, melly az út. .. ", a melody notated by Fülöp Pominóczky in 1520 and builds upon them variants in the manner of the "basse danses" of the time. The second movement is a setting of Bàlint Bakfark's piece "Non dite mai" . In the third movement two pieces together with their "doubles" or variations are combined. The first is taken from Chilesotti's publication, the second from the collection of Phalesius dated 1571. In the middle section of the latter two bars of Nörmiger's variant (1598) are also included. The fourth movement forms a rondeau around Tinódi's "saltarello" melody “A sokféle részögösrȍl". The first episode is the "Springtanz" (Proportio) variant of the melody “Ein ungarischer Tantz" from Heckel's Lautenbuch (1562), the second is that of the Phalesius melody occurring in the previous movement. The Intermezzo is the somewhat modified and with the surviving folk variant compared setting of the "Story of Eliasar and Antioch" from the Hofgreff Melodiarium (1546). The Heiduckentanz is, like the fourth movement, a rondeau. Its theme which dates from 1592 (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz) appears here in a modified form. The same melody can also be found in Nörmiger's collection (1598) from which the first episode entitled "Ungarischer Aufzug" is taken; its last three bars are completed to four here. "Bàthory's Dance" of the second episode (tablature manuscript by Jakobides) reconstructs what must have been the original by altering the obviously faulty notation.

 Ferenc Farkas

Deutsch

Die „Partita all’ungaresca“ zeichnet sich durch die Verwendung von modalen 16-Jahrhundert Melodien. 

Der erste Satz ergänzt die zwei Takte der von Fülöp Pominòczky im Jahre 1520 aufgezeichneten Melodie "Batya, batya, melly az ut ...“ um zwei weitere und baut darauf Varianten nach dem Muster der zeitgenössischen "Basse danse" . Der zweite Satz ist eine Bearbeitung des Stückes "Non dite mai" von Balint Bakfark. Im dritten Satz sind zwei Stücke zusammen mit ihren "Doubles" oder Variationen nebeneinandergestellt. Das erste Stück stammt aus Chilesottis Veröffentlichung, das zweite aus der mit 1571 datierten Sammlung von Phalesius. Im Mittelteil des letzteren erscheinen auch zwei Takte von Nörmigers Variante (1598).  Der vierte Satz bildet ein Rondeau um Tinòdis "Saltarello"-Melodie " A sokféle részögösrȍl ". Die erste Episode ist eine Springtanz- Variante (proportio) der Melodie "Ein ungarischer Tantz" aus Heckels Lautenbuch (1562), die zweite ist die der Phalesius Melodie des vorigen Satzes. Das Intermezzo ist der mit der überlieferten Volksvariante verglichene, etwas modifizierte Satz der "Geschichte von Eleasar und Antiochus" aus dem Hofgreff Melodiarium (1546). Der Heiduckentanz ist, ähnlich wie der vierte Satz, ein Rondeau. Das Thema, das hier in modifizierter Form erscheint, stammt aus 1592 (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz). Die gleiche Melodie ist auch bei Nörmiger zu finden (1598); dieser Sammlung ist die erste Episode betitelt "Ungarischer Aufzug" entnommen, dessen letzte drei Takte hier zu vier ergänzt worden sind. In "Bàthorys Tanz" der zweiten Episode (Tabulaturmanuskript von Jakobides) wird mit der Modifizierung einer offensichtlich fehlerhaften Abschrift die wahrscheinlich originale Form rekonstruiert.
 
Ferenc Farkas

Franšais

La « Partita all’ungaresca » rassemble six mélodies modales du 16ème siècle.
 
Des 4 mesures du thème du premier mouvement, les 2 premières proviennent de « Bàtya, bàtya, melly az út… », une mélodie codée de Fülöp Pominóczky (1520). Viennent ensuite des variantes à la manière des « basses danses » de l'époque. Le deuxième mouvement est un air de Bàlint Bakfark « Non dite mai ». Dans le troisième mouvement, 2 mélodies se combinent avec leurs « doubles » ou variations. La première mélodie est tirée d’une publication de Chilesotti, la deuxième de la collection de Phalesius datée de 1571. Au milieu de cette dernière apparaissent également 2 mesures d’August Nörmiger (Nörmigers Variante, 1598). Le quatrième mouvement est un rondeau basé sur une mélodie « Saltarello » de Tinódi « A sokféle részögösrȍl ». Le premier épisode est la variante « Springtanz » (Proportio) de l’air « Ein ungarischer Tantz » tiré du livre de tablature pour luth de Heckel (1562), le second épisode reprend la mélodie de Phalesius figurant dans le mouvement précédent. L'Intermezzo est un thème tiré de « L’histoire d’Eléazar et Antioche » figurant dans le Melodiarium de Hofgreff (1546) et repris dans sa variante folklorique traditionnelle. La Heiduckentanz est, comme dans le quatrième mouvement, un rondeau. Le thème, qui apparait ici sous une forme modifiée, date de 1592 (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz). On retrouve cette même mélodie  dans la collection de Nörmiger (1598) d’où provient aussi le thème en 3 mesures du premier épisode  intitulé "Ungarischer Aufzug", complété ici par une 4ème mesure. Le deuxième épisode "Bàthorys Tanz" (recueil de  tablature de Jakobides) reprend ici sa forme originale, celle-ci ayant probablement subi une modification de toute évidence inexacte, lors de sa copie.
 
Ferenc Farkas

Magyar

A "Partita all' ungaresca" összetesz hat modális dallamok a 16. században.

 
Az első tétel a Pominóczky Fülöp által 1520-ban lejegyzett "Bátya, bátya, melly az út..." két ütemét egészíti ki négyre és erre építi változatait a kor "Basse danse" -ainak módján. A második Bakfark Bálint "Non dite mai" c. darabjának letéte. A harmadik tétel két darabot állít egymás mellé, azok "double" -jaival, variációival. Az első Chilesotti közléséből való, a második Phalesius 1571-ből datált gyűjteményéből. Ennek középrészében Nörmiger (1598) változatának két üteme is megjelenik. A negyedik tétel rondót kerekít Tinódi "A sokféle részögösről" szóló "saltarello" dallama köré. Az első epizód Heckel Lautenbuchja (1562) "Ein ungarischer Tantz" c. dallamának, a második az előbbi tételben szereplő Phalesius-féle dallamnak "ugrós" ("proportio") változata. Az Intermezzo a Hofgreff-énekeskönyv (1546) "Eleázár és Antiochus históriájának" az élő népi változattal egybevetett, kissé módosított letéte. A hajdútánc a negyedik tételhez hasonlóan ugyancsak rondó. Témája 1592-ből való (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz), itt módosított alakban. Ugyanez a dallam Nörmigernél is megtalálható (1598), ebből a gyűjteményből való az "Ungarischer Aufzug" c. első epizód, melynek utolsó, eredetileg három üteme néggyé egészül ki; a második epizód "Báthory tánca" (Jakobides tabulaturás kézirata) egy nyílvánvalóan hibás leírás módosításával a valószínű eredetit rekonstruálja.
 
Farkas Ferenc
This article was last updated on Sat, Aug. 3 2013

all content © 2005-2014 ferencfarkas.org / AFPublishing

contact: info[at]ferencfarkas.org

content managed with phpwcms
webdesign by ifdesign