Alla danza ungherese

Description: english | deutsch | français | magyar

Farkas had already attempted a synthesis of folk music and neo-classical style around 1930 during his years as a student in Rome, with a work entitled “Alla danza ungherese /Dances from Kàllò”. He later recalled his search for a path as a composer: " The Roman environment had a life-long influence on me. For some months I feverishly visited the museums and the well known sights, and worked very hard at composing, following the neo-classical trend of the so-called “novecento”…I realized I didn’t have to write unnecessarily complicated music when I could express myself fluently, simply and clearly in the neo-classical language”. In most of his new works he, as he said, "turned his back" on folk music, but with his arrangement of well known melodies from Nagykkàllò he wanted to demonstrate his national identity. The work was premiered in Budapest in March 1931 and was performed successfully afterwards. After 1950 however, when Zoltàn Kodàly wrote his famous “Kàllai kettȍs” to the same melodies, Farkas did not allow performances of his work for decades out of respect for Kodàly. The “Dances from Kàllò” were first heard again when his son Andràs Farkas conducted the work during a recording at Hungarian Radio. The composer noted the following concerning this event: “…January 18th 1975 another joint job with my son Andràs, radio recording of the “Kàllai tàncok “ the “Két Magyar tànc” and the “Erdélyi tànc”.

Làszlò Gombos

Mit einer Synthese aus Volksmusik und Neoklassik experimentierte Farkas bereits um 1930, während seiner Studienjahre in Rom mit seinem Stück „Alla danza ungherese /Tänze aus Kàllò“. An seine Wegsuche als Komponist erinnert er sich mit folgenden Gedanken: "Das Umfeld Roms beeinflusste mein ganzes Leben. Einige Monate lang besuchte ich eifrig Museen und Sehenwürdigkeiten, dann setzte ich mich mit grossem Fleiss ans Komponieren, wobei ich der neooklassizistischen Richtung des sogenannten ,Novrcento' folgte ... Ich erkannte, dass ich keine unnötig komplizierte Musik schreiben muss, wenn ich mich in der Sprache des Neoklassizismus: fliessend, einfach und klar ausdrücken kann." Mit der Mehrzahl seiner Werke kehrte er, wie er schrieb, der Volksmusik "den Rücken zu", mit der Bearbeitung der aus Nagykällò stammenden, allgemein bekannten Melodicn wollte er jedoch auch seine nationale Zugehörigkeit demonstrieren. Das Stück wurde im März 1931 in Budapest uraufgeführt und auch später erfolgreich gespielt. Als Zoltàn Kodàly nach 1950 dann nach denselben Melodien seinen weltberühmtes „Kàllai kettȍs“ schrieb, ließ Farkas aus Rücksicht auf den Meister sein eigenes Werk jahrzehntelang nicht aufführen. Die „Tänze aus Kàllò“ duften erst dann wieder erklingen, als Andràs Farkas, sein Sohn, im ungarischen Rundfunk  eine Aufnahme dirigierte. Über das Ereignis schrieb der Komponist in seinem Aufzeichnungen : „…Am 18. Januar 1975 wieder eine gemeinsame Arbeit mit meinem Sohn Andràs, Rundfunkaufnahmen mit den „Tänzen aus Kàllò“, den „Zwei ungarische Tänzen“ und dem „Tanz aus Siebenbürgen“.

Làszlò Gombos

Farkas avait déjà tenté de réaliser une synthèse entre la musique populaire hongroise et le néoclassicisme vers 1930, pendant ses années d'études à Rome, avec « Alla danza ungherese / Danses de Kàllò ». C'est ainsi qu'il parle de ses expérimentations musicales d'alors: «L'environnement romain a exercé sur moi une très forte influence. Pendant les premiers mois, j'ai visité les musées et autres monuments avec ferveur; puis je me suis mis à composer avec application, en suivant la tendance «novecento» néoclassique ... J'ai réalisé qu'il était inutile d'écrire une musique compliquée alors que le langage du néoclassicisme me permettait de m 'exprimer de façon fluide, simple et claire.» Il confesse avoir, à cette époque, «tourné le dos» à la musique populaire. Toutefois, en arrangeant des mélodies provenant de Nagykkàllò, c’est son origine hongroise qu'il souhaita affirmer. L’œuvre a été créée à Budapest en mars 1931, et ses exécutions ultérieures ont également connu le succès. Après 1950, année au cours de laquelle Zoltàn Kodàly composa son fameux « Kàllai kettȍs » d'après les mêmes mélodies, Farkas, par égard pour le grand maître, n'a plus accepté qu'on joue son œuvre pendant plusieurs décennies. Pour entendre à nouveau les « Danses de Kàllò » il fallut attendre que son fils, Andràs Farkas les dirige à la Radio Hongroise. Le compositeur a noté à ce propos : « …Le 18 janvier 1975, nouveau travail en commun avec mon fils, les enregistrements radio des « Danses de Kàllo, des « Deux danses hongroises » et de la Danses de Transylvanie ».

Làszlò Gombos

A népzene és neoklasszika szintézisének megteremtésével Farkas már 1930 körül, ròmai tanulòéveiben megpróbálkozott „Alla danza ungherese / Kállai tàncok” cimȕ darabjàval. Zeneszerzȍi ùtkeresésére így emlékezett vissza: ,,Eletre szòlò hatást gyakorolt rám a római környezet. Néhàny hónapig lázasan látogattam a mùzeumokat és nevezetességeket, majd nagy szorgalommal láttam neki a komponàlàsnak, az ùgynevezett „novecento” neoklasszikus irányzatát követve ... Rájöttem, hogy nem kell fölöslegesen komplikált zenét írnom, amikor a neoklasszika nyelvén folyamatosan, egyszerȕen és világosan ki tudom magam fejezni."Új mȕveinek többségével, amint írta, "hátat forditott” a népzenének, a NagykàIlòròl származò közismert "kàllai" dallamok feldolgozásàval viszont nemzeti hovatartozását is meg kívánta mutatni. Darabját 1931 márciusában Budapesten mutattàk be és késȍbb is sikerrel játszottàk. 1950 után azonban, amikor Kodàly Zoltàn azonos dallamok nyomàn megírta vilàghírȕ „Kállai kettȍsét”, Farkas a mesterre valò tekintettel évtizedekig nem engedte elȍadni sajàt mȕvét. A „Kàllai táncok” akkor szòlalhatott meg legközelebb, amikor fia, Farkas Andràs dirigàlta a Magyar Ràdiòban. A szerzȍ a következȍket jegyezte fel az eseményrȍl: „1975. januàr 18-àn ismért egy közȍs munka Andràs fiammal, ràdiò-felvételek a „Kàllai tàncokbòl”, a „Két magyar tàncbòl” és az „Erdélyi tàncbòl”.

Gombos Làszlò